Busójáráskor egy másik hagyományt is ápolnak Mohácson: 1972. február óta minden évben, idén 48. alkalommal rendezi meg a város dédapám emlékére a Schneider Lajos Népdaléneklési Verseny és Országos Népzenei Tehetségkutató Versenyt.

 "A verseny célja: Schneider Lajos mohácsi népdalgyűjtő munkásságának bemutatása, a magyar népzenei hagyományok ápolása. A Mohácshoz és térséghez kapcsolódó néphagyományok és népzenei örökség megőrzése és továbbadása a következő nemzedékek részére. Magyarország fiatal és tehetséges népzenészeinek és népdalénekeseinek felkarolása, segítése."

Forrás: http://www.mzmsz.hu/images/csatolmanyok/2018/VERSENYFELHIVAS.pdf

Schneider Lajos élete és munkássága

Schneider Lajos 1889. július 27-én született Mohácson. Édesapja Schneider Ede bírósági végrehajtó, édesanyja Kovácsovics Etel szűrszabó családból származott. 

1896-1904 Az elemi majd a polgári iskolai éveit Mohácson töltötte.

1904 nyarától magántanulóként zongorázni tanult Mohácson Tonka Gyulánétól.

1904-1908 Bajai Állami Tanítóképző Intézet hallgatója, ahol  aktívan részt vett a zenei életben, énekkari tag volt, illetve zenekarban is hegedült.

1908-ban tanítói oklevele mellett kántori oklevelet is szerzett Baján., majd Kiskőszegen kezdte meg tanítói pályafutását. Itt orgonált és zongorát is tanított.

Alkalmi régészként rendszeresen és módszeresen összegyűjtötte a régi tárgyakat, amelyeket a szántóföldeken az eke kifordított, majd azokat a mohácsi II. Lajos Múzeumnak adományozta.

1909-ben Budafokon borgazdasági tanfolyamot végzett, majd 1910-ben Somogyszentimrén mezőgazdasági szaktanfolyamot fejezett be.

1912-ben beiratkozott a budapesti zenekonzervatórium zongora szakára magántanulóként, 1912-1914 között kilenc év anyagából tett vizsgát kitűnő eredménnyel, azonban a zongoratanári oklevelet nem tudta megszerezni, a háború közbeszólt, utolsó vizsgái előtt, 1914-ben behívták katonának, 1915. szeptemberében került az orosz frontra, ahol súlyosan megbetegedett, megoperálták, később a hátországban teljesített katonai szolgálatot 1918-ig.

1918-ban került vissza Mohácsra. A Külvárosi Iskolában tanítóként helyezkedett el, aktívan bekapcsolódott a település kulturális életébe. A külvárosi (Püspök) templomban sokszor gyakorolt az orgonán, igaz, hogy még nem kántorként, de a Mohácsi Hírlap így írt orgonajátékáról 1919. március 16-i számában:

1922-ben kántori-, illetve iskolaigazgatói kinevezést kapott.

1924-ben feleségül vette Schiller Borbála tanítót, akivel több helyen is laktak Mohácson, majd végül a Kossuth utca 51. szám alatti házban maradtak egészen élete végéig.

1927-ben megszületett Valéria lánya és ekkor kezdte megszervezni a levente fúvószenekart, melynek tagjaiból sokan lettek alapító tagjai az 1933-ban szerveződött városi szimfonikus zenekarnak is.

1928-ban megszületett Miklós gyermekük. Többi gyermekük sajnos korán elhalálozott.

1930-ban a püspök a kerület iskolaigazgatójává nevezte ki.

Életében fordulópontot jelentett 1934, ekkor vetette kottapapírra a páratlan kincset, az első magyar népdalt.

Dédanyám szavait idézem, ő így emlékszik vissza erre az időre:

"Nem tudnám megmondani pontosan mikor és hol kezdődött. Minden valószínűség szerint a mohácsi határban, ahol a tanítói földön dolgozó asszonyok és férfiak munka közben énekelgetni kezdtek. Férjem erre figyelt fel buzdítva őket arra, hogy énekeljenek még. - Egyik dalt követte a másik, s Lajos csak állt, állt, és hallgatta a szebbnél szebb dalokat.

Hogy valamilyen formában ez az élmény megmaradjon, s később is felidézhető legyen, lejegyezte, leírta őket. A jó énekeseket aztán később meglátogatta otthonukban, vagy ők jöttek el hozzánk. Többnyire vasárnapokon, mert hétköznap a munka nem engedte őket. Természetesen nem ment ez szárazon... Egy üveg bor, egy kis beszélgetés, s aztán jött a nóta. Ha jó volt a hangulat, akkor a tánc is. Én is sokszor elkísértem férjemet, ő a dallamot jegyezte, én a szöveget írtam.

Valahogy így kezdődött... "

1934-1957-ig gyűjtött, jegyzett le népdalokat eleinte csak Mohácson, később Kölkeden, Dunaszekcsőn és Püspökszenterzsébeten is. Közel 1500 dal tanúsítja fáradhatatlan szorgalmát.

Képek az emlékszobáról:

1935-ben körzeti iskolafelügyelő lett.

1940-ben megjelent a Baranyai Magyar Néphagyományok, dr. Berze Nagy János 3 kötetes gyűjteménye, melyből 360 dallamot Schneider Lajos gyűjtött. Kodály Zoltán felfigyelt ezen dalok értékeire, ezért 1941-ben Mohácsra küldte Dincsér Oszkárt, a Néprajzi Múzeum kutatóját. Ő választotta ki a 4 legjobb mohácsi énekest, akik a pesti rádióban 23 mohácsi népdalt énekeltek lemezre. 

A további szorgos gyűjtögetésnek sajnos a háború vetett véget, 1944. októberében Mohácsot kiürítették, családjával ideiglenesen Pécsre költöztek. Az ostrom után visszatérve szembesülniük kellett a felforgatott lakással, a zongora szétszaggatott húrjaival. Az iskolában hasonló volt a helyzet, de a szülők segítségével újra megszervezték a tanítást.

Schneider Lajos 1948-ban kérte nyugdíjazását, 25 évnyi iskolaigazgatói munka után. Ezután a szőlőtermesztésnek és a népzenei gyűjtésnek szentelte minden szabadidejét. Kodály Zoltán 1950-ben kereste fel személyesen Schneider Lajost, ez új lendületet adott a további gyűjtéshez.  A találkozó létrejöttében nagy szerepet játszott Kersics Anka énekművész. Számtalan eredeti mohácsi népdalt sikerült ekkor még magnetofonnal rögzítenie Kodálynak. 1950-57 között sűrű levélváltás zajlott Kodály Zoltán, Kiss Lajos, Kerényi György, Lajtha László, Bárdos Lajos és Schneider Lajos között.

1954-ben készül a Magyar Népzene Tára újabb kötete, a Lakodalmas, ehhez készítette el a lakodalmas anyagot, mely tartalmazta a mohácsi lakodalmi szokások teljes leírását, és a lakodalmi verseket .

A felajánlott tiszteletdíjat visszautasította:

"...Ami a gyűjtés támogatását illeti: a múltban soha anyagi támogatásban senki részéről nem részesültem - pedig a gyűjtést 1934 óta folytatom. Amit tettem, azt az ügy iránti szeretetből, a magam kedvteléséből és főleg a népi értékek megmentése érdekében tettem. Ma sem fogadok el semmit. Egyet igen: ha eddigi vagy ezután végzendő gyűjtési munkámat arra érdemesnek tartják: erkölcsi elismerést." 

1957-ben gyűjtött utoljára, aztán 1958-60 között négyszer operálták, de már ez sem segített.

Halálos ágyán egyetlen kívánságát és szellemi végrendeletét így fogalmazta meg: 

"Gyűjtésem ne porosodjék múzeumokban sárguló lapokon, hanem az a sok szép dal éljen az újabb nemzedékek ajkán!"

1960. június 7-én csendesen örökre lehunyta szemét.

Életét és munkásságát az alábbi videó mutatja be:   

 

 

Emlékét őrző események, dokumentumok: 

1966 tavaszán 150 éves a Gólya utcai iskola, megemlékező műsor Schneider Lajosról (Gábor Péter).

1971 február Schneider Lajos domborművének avatása - Kecskés András alkotása.a Gólya utcai iskola falán lévő dombormű.

1972. február 20. Mohácsi népdalok címmel megjelent Schneider Lajos első önálló népdalkötete.

1972 február óta évente rendezi meg Mohács városa a Schneider Lajos népdaléneklési versenyt.

1975-ben megjelent Kiss Miklós: Schneider Lajos élete és munkássága c. monográfiája.

1981. február A mohácsi malomgátba reng a nád címmel megjelent  második önálló Schneider Lajos népdalkötet.

1984 februárban elkészült Schneider Lajos bronz emlékplakettje (Gábor Éva mohácsi származású szobrászművész alkotása).

1989 február Széles víz a Duna címmel megjelent a harmadik mohácsi népdalfüzet.

1991 februárjában a külvárosi, Gólya utcai iskolában "Schneider Lajos" emlékszoba avatására került sor. Jelenleg a Park Utcai Általános Iskolában, látogatható - 2002 februárjában avatták fel, nyitották meg ott a felújított, átrendezett emlékszobát.

1993 februárban megjelent Kiss Miklós: Kincskereső című verse Schneider Lajosról (Mohácsi Hírlap 1993. február 20.). 

1995-1996 Már Mohácson végig sütött a nap - többfordulós Schneider vetélkedő a Mohácsi Hírlapban.

1996 februárjában a 25. Schneider Lajos népdaléneklési verseny tiszteletére megjelent a Bartók Béla Művelődési Központ támogatásával, a Park utcai Általános Iskola kiadásában Schneider Lajos élete és munkássága című, 25 oldalas füzet.

2004. szeptember elsejétől zeneiskola viseli a nevét: Schneider Lajos Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, ahol tavaly óta a tantestület Schneider-díjat oszt a rá méltó növendékeinek.

A mai Német Nemzetiségi Ház (Kossuth utca 51.) épületében élt egykor Schneider Lajos, neves sváb származású népdalgyűjtő.