Őskutatás Szívvel-lélekkel

Tutajok és hajómalmok harca a Dunán az 1900-as évek elején

Ükapám hajómalma

2019. február 08. - Őskutatás
Mohácsi nagymamám gyermekkoromban sokat mesélt nekem a családjáról, a múltról, régi emlékeiről. Az egyik számomra érdekes történet arról szólt, hogy a nagyszüleinek régen vízimalma volt a Dunán. Még ma is áll az 1910-ben épült ház a vízpart közelében, aminek a dupla padlásán tárolták papáék a gabonát, ott élt a mamám, nála töltöttem a nyári szünidőket. Mindig is érdekelt ez a malom! Milyen lehetett? Hogy működött? Mi lett vele? - ezért nyomozásba kezdtem. Régi újságok több cikkben is említették a Krosits malmot az 1890-es években és az 1900-as évek elején, mint kiderült hajómalom volt. 
A hajómalom a folyók, hajózható vizek áramlását hasznosító malomszerkezet, amelyet hajókra, úszó testekre helyeznek el, és a sodró víz erejének legjobb kihasználását lehetővé tevő folyószakaszon lehorgonyoznak vagy a parthoz kikötnek. A vízimalmok között a hajómalom előnye volt, hogy a víz járásának megfelelően változtathatta helyzetét. Hátrányos tulajdonsága, hogy a téli időszakban jégzajlásmentes kikötőbe kellett vinni, vagy partra kellett vontatni.  
http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/03/17.html
Fotóm sajnos nincs a hajómalmukról, de az interneten keresgélve találtam képeket:
Marcus Vitruvius Pollio római építész adta a vízimalom első részletes leírását. Feltehetően a vízikereket már a fejlett öntözőkultúrával rendelkező föníciaiak, egyiptomiak is alkalmazták őrlőszerkezet meghajtására.
A római civilizáció találmánya a hajómalom, a 6. századtól kezdve létezettHazánkban is igen korán megjelent, már az 1200-as évekből találunk leírásokat a Budai Vár közelében lévő első ilyen szerkezetről. A hazai hajómalmok fénykora a 19. századra, a gőzmalmok elterjedése előtti időszakra tehető, ekkor több mint 4300 ilyen malom működött hazánk folyóin, gyakran akadályozták a hajózást, ezért szigorú rendszabályokat hoztak, melyek szabályozták elhelyezésüket.
A hajómalom két hajóból állt: a víz belső oldalán álló völgyhajóból és a parthoz közel álló házhajóból. A házhajó zárt, házszerű felépítmény, ebben volt a malomszerkezet és a molnár lakóhelye is, átlagosan 16 m hosszú, 5 m széles volt. A völgyhajó nyitott volt, 12 m hosszú, 2 m széles és csupán arra szolgált, hogy a két hajó között forgó lapátkerék tengelyének egyik vége rajta nyugodjon. A lapátkerékbe a víz belekapaszkodott és áttételekkel meghajtotta a malom őrlőkerekeit. A lapátkerék a malom nagysága szerint 3 - 6 m széles, 2 - 5 m átmérőjű volt, amelyre 8 - 20 lapátot szereltek. 
A hajómalmokat vesszőből font kötelekkel (cöjt) kötötték a vízmederbe levert fenyőoszlophoz, malomszeghez, más néven malomkaróhoz, ami nem látszott ki a vízből. A biztonságos hajózás érdekében Mária Terézia 1722-ben hozott rendelete megtiltotta a merev rögzítést, vasmacska és vaslánc használatára kötelezte a molnárokatA hajómalmok csoportosan, malomrévekben vagy malomállásokban voltak kikötve. A vízimalmok naponta a vízállástól függően 8-15 métermázsa gabonát tudtak megőrölni. A molnár munkadíja a gabona tíz százaléka volt.
Egy hajómalom értéke három falusi ház árával volt egyenlő, ezért sok hajómalomnak kettő, három, vagy akár több tulajdonosa is lehetett. A vízimolnár mesterség biztos megélhetést jelentett generációkon át, egészen az 1930-as évekig. 
dscn3620.JPG
A kép ükapámról készült. Krosits János (1859. május 2. - 1945. március 26.) éveken keresztül Mohács nagyközség bírója volt, mamám sokat emlegette, nagyon büszke volt rá, bár csak 11 éves volt, amikor meghalt nagyapja. Ő és a testvére, Krosits Sándor is molnáriparos, lisztkereskedő volt, valamint hajómalom-tulajdonosként is mindkettőjüket említik az újságok.

 

Milyen volt a vízimolnárok élete?
 
Egy biztos: folytonos rettegésben éltek, hiszen bármikor bekövetkezhettek vízi balesetek, a kiszámíthatatlan időjárás, a viharok, a Duna szeszélyes hullámai miatt naponta aggódhattak vajon rendben a helyén találják-e másnap is a malmukat. Az 1902. május 18-án megjelent Mohács és Vidéke - Tutajok és hajómalmok harca című cikkében épp egy ilyen szerencsétlenségről számol be:

Tutajok és hajómalmok harca

Már ismét a dunai malmokról szól az én prózai énekem. Hát bizony azok nemcsak az élelmiszer előkészítése terén fontos szerepet játszó tárgyak, hanem a közlekedés terén is. De csak mindig a mohácsi dunai malmok néhányáról kell hogy essék a szó. Csütörtökön délután 3 óra tájban Roheim Ferenc helybeli fakereskedőnek fenyőtalpat szállítottak. Komáromból Mohácsra érkezvén ki akartak kötni a partra, és ekkor mi tűnt ki: Az hogy a fenyőszállító komáromi emberek magyarok és nem tótok. Hiába csak a tót érti a faszállítást. A mi magyarjaink kivitték ugyan a kötelet a partra, de még nem tudni bizo­nyosan a kötél volt e korhadt és elszakadt, avagy a parton levő emberek nem bírták a víz által vitt fatalpat visszatartani, elég az hozzá, hogy a fenyőtalp sehogyan sem akart Mohácson maradni a Dunán lejjebb vágyódott utazni  és mivel az utazás magánosán unalmas is bizony­talan is a szomszédságában levő és Schwarcz Lázár tulajdonát képező fenyőtalpakat nógatta, lökdöste, csalogatta magával. Ezek sem igen jól érezhetik magukat Mohácson, engedtek a csá­bításnak és gazdájuktól búcsút sem véve szö­késnek indultak, de nem párosán, hanem ötösé­vel. Szép csendesen úsztak lefelé, amikor egyi­kük észreveszi, hogy a csábitó cserben hagyta őket, nem megy velük. Igen, mivel nem eresz­tették tovább, megfogták és nem meg, hanem kikötötték a partra az ipszét.
A Schwarcz féle fenyőtalpak mérgesek dühösek lettek. És mit tesz az aki dühös? Tombol, rombol, tör, zúz. Ezek is dühükben neki mentek az utjokban levő - pardon ők voltak útban - dunai malomnak, mely Leovits János tulajdonát képezi. De jobban haragudtak Kovács Imre malmára, annak többen mentek, erősebb ellenfélnek tartották. Nem volt elég, hogy elébe álltak, mivel a malom nem enge­dett, nem tágított, élére állt az egyik, hogy nagyobb vizet fogjon, de az sem használt. Több­ször megfordult. Hol állt, hol feküdt. De a ma­lomlánc erősebb volt, nem szakadt. Eközben egyik társuk, özv Mnistik Ferencné malmára úszott. Ez sem engedett ugyan, de kibékültek, kiegyenlítvén a dolgukat a fenyőtalp tovább úszott volna, ha ismét a kis propeller még elég jókor nem siet segítségre. Megfogta a talpat s a sókác révbe vontatta.
Ha a pro­pellerünk hajóvezetője egyik szemével nem őrködnék a felső malmokon is Krosits János malmát nagy szerencsétlenség érhette volna. A többi talpak ekkor még mindig küzdöttek, illetve a molnár legények és addig már a part­ról ladikon a malmokhoz sietett emberek küz­döttek azokkal a fenyőtalpakkal, melyek a felső  dunai malmoknak útjában állanak. Egyik talp meg is szökött, szerencsésen egész a Kovácsovits József emeletes malmáig. Ennek már ismét útjában volt a fenyőtalp. De az már nem sokat teketóriázott vele, maga alá buktatta. A fenyőtalp mégis bosszút állott: Jól megtörte előbb a hajtást, majd tovább ment ahol azután már megfékezték, megláncolták a szökevényt. Csak az a legszomorúbb az egész dologban, hogy ketté hasítás is történt, egynek a derekát vágták ketté, má­siknak a két karját vágták le, harmadiknak a far­kát, persze tetszik érteni, a fenyőtalpakon műveltek ilyen operációt a molnárlegények, így szedték széjjel darabokra a fenyőtalpakat és így szabadították meg a malomnak útjában álló fenyőt. Emberben kár nem történt. A szökevényeket mind egytől egyig megfogták ki­fogták és még az nap föl visszaszállították a helyükre családjokhoz, hogy másnap esetleg később útjában legyenek a Dunai malmoknak.
Már most mi ebből a tanulság? Szerintem az mivel 1 a sokacdereglyék utjokban vannak a dunai malmoknak, 2 mivel mint ezt az eset bizonyítja, a fenyőtalpak a mohácsiak utjok­ban állnak a dunai malmoknak, 4 mivel mint a 3 4 év előtti eset bizonyította, a Duna felső túlsó partja mentén álló uszályok utjokban áll­nak a malmoknak mikor rá vitte őket a szél Brkits malmára, Wilfinger révkapitány vontatta le, tehát sem a sokacdereglyék, sem a fenyő­talpak, sem pedig az uszályhajók nem valók oda, ahol emberemlékezet óta vannak és állnak, ismét tehát el velők onnan le a cigányok alá legyenek helyezve. Ez volna egyúttal az indítvá­nyom is. Magára a d g h társaság kikötőjére aztán kerül a sor. 
https://adtplus.arcanum.hu/hu/
Erre a cikkre a következő héten válaszoltak a dunai malomtulajdonosok, Mohács és Vidéke 1902. május 25-én megjelent számában:
 
Válasz a Tutajok és hajómalmok harca című cikkre
A Mohács és Vidéke f évi május 18-diki múlt vasárnapi számában a fenti cím alatt Tudósitó aláírással egy cikk jelent meg, melynek gúnyolódásba burkolt éle a dunai felső malmok illetve ezek tulajdonosai ellen irányul. Hogy a t cikkíró nem barátunk, arról a közle­mény átolvasása könnyen meggyőzhet akárkit, de ez ellen semmi kifogásunk, mert kölönbözők lévén az ízlések, nem lehet mindenkinek barátságá­val dicsekednünk. Hogy azonban minden méltá­nyosságot megvető és így igazságtalan cikkével miért akarja a közvélemény ellenséges érzületét éppen ellenünk szítani, ez érhetetlen előttünk, mert arra okot nem szolgáltattunk. Éppen ezért, nem pedig föltünési vágyból tartjuk szükséges­nek, hogy többszöri támadások után a saját érdekünkben végre mi is fölszólaljunk.
A cikk a gúnyolódás köpenyében a Mohácsnál történt minden szerencsétlenség és balesetért a felső­ malmokat teszi felelőssé. Előhozakodik a sokac dereglyével. Nem szabad elfeledni, hogy a dereglye el volt veszve már akkor midőn a kormányt nem tudták megfékezni és a nagy viharban a fölfordulás okvetlenül bekövetkezett volna a malmok nél­kül is. Ha a fölfordulás egész szabad helyen történik, úgy föltétlenül oda veszett volna min­den, igy azonban a malmoknál a vízbesetteknek volt mibe kapaszkodniok és a malom alkalma­zottak is rögtön kéznél voltak segély nyújtásra. Mindeme körülmény csak mérsékelte a szeren­csétlenség nagyságát. Hogy viharos szeles időben nem lehetne a sokacokat éppen saját életük és vagyonuk biztonsága érdekében a gőzkompra utasítani, erről  most nem szólunk. Hogy a fenyőtalpak elszabadultak, hogy a szél elszabaditotta az uszály­hajót a cikkíró szerint ez mind a felső malmok bűne, mintha bizony ezek szerződést köt­hetnének a széllel és a parti munkások ügyessé­gével, hogy ne okvetetlenkedjenek.
Nem elég hogy károsodnak a malom gazdák, hanem még Ily indokolatlan támadásokban is részesülnek persze, mert bűnbak mindenáron kell, arra a szerepre pedig legjobbak a molnárok, így gon­dolja a t cikkíró. Mi azonban ez ellen teljes tisztelettel tiltakozunk.
Mi is fölemlítünk néhány esetet. A 80-as évek elején egy teherhajó uszálya kicsapott, összelapitott néhány halász bárkát, melyek állandó helyükön, az alsó fürdő alatt voltak, és vannak ma is. Akkor itt malom nem volt. Több év előtt a felső zátonynál, ahol szintén nincsenek malmok, összeütközött két teherhajó nem sok évvel erre az ugyanazon tájon álló uszályok közül kivert kettőt az arra haladó teherhajó 3 4 év előtt a felső fürdőnek neki ment felülről jövet egy homokos dereglye, amikor a malmok távo­labb állottak. Ugyebár t cikkíró ur ezekért is, de még azért is a felső malmok tulajdonosai felelősek, hogy a szegény mérnök csolnakja a Sirinánál viharban egy hajó közelében felbo­rult és ő odaveszett. Bizony sokszor fölfeszitették már az igazságot.
De mi következik a most említettekből a t cikkíró okoskodása szerint?
A halász bárkákat le kell helyezni a cigányok alá, mert nekik mehetnek az uszályok. Hogy mit szól a halat vásárló közönség ez mellékes. A Dunán el kell tiltani teherszállítást, mert a hajók egymásban kárt tehetnek, de betiltandó a sze­mélyhajók járatai is, mert nagy hullámokat verve elősegítik a Sirinánál a csolnak felborulását. Be kell szüntetni a felső fürdőt is, mert neki mehetnek a homokos dereklyék. Aki fürdeni akar, menjen át a Riha tóba, az elég nagy. Látja t cikkíró ur mily borzaztó helyes következte­téseket lehet vonni az ön példáján indulva?
A cikkíró szerint ipar kereskedelem az semmi, hanem a fő az, hogy egyesek ügyetlenségét dédelgessék. Szerencsétlenségek, balesetek tör­téntek és történnek a Dunán, nemcsak Mohácson hanem másutt is, ahol egyáltalán nincsenek vízimal­mok. A folyamok szeszélyes hullámainak nem lehet parancsolni és éppen ezért a cikkíró által reánk erőszakolt felelősséget , amellyel nem tartozunk visszautasítjuk. A 70-es években is az alsó fürdő mögött álltak már a malmok, ami most a magyar hajó­állomás miatt nem lehetséges. A felső malmok tulajdonosai mostani he­lyüket nem bitorolják, mert azt részökre a folyam­mérnökség, tehát szakemberek jelölték ki, akik mindenesetre tudták, hogy mit csinálnak és hogy mi lehetséges vagy mi nem. A fölmerült akadályokon is segítettek, mert a gőzkompátkelés útjába esett malmot, to­vábbá a Leovics János malma felett levő egy sor malmot is elhelyezték, így biztosítva van az akadálytalan közlekedés,  mig a t cikkírónak a sorok között olvasható jólelkű iparpártoló kívánsága, hogy a malmok helyeztessenek állan­dóan az alsó túlsó partra egyértelmű volna iparunk tönkretételével, amit komolyan gondol­kozóknak nem kell bővebben magyaráznunk. Igenis iparunk fejlesztése és létérdekünk utal mostani felső helyünkre, ha itt az ideje úgy is lemegyünk, mint minden évben. Mivel pedig mi éppen úgy viseljük a közterheket mint más honpolgár, sőt ezen fö­lül folytonos rettegésben is élünk, mert nem tudjuk hogy reggelre kelve még a Duna hátán találjuk e malmainkat, ezért mi is elvárhatunk minden lehető méltányoságot és jóindulatú tá­mogatást, hogy a közterhek viselésének köte­lezettsége mellett elég nehezen érvényesíthető megélhetési jogainkat is élvezhessük. Nem a kis­ipar tönkre tételén kell munkálni, hanem annak fejlődését kell elősegíteni, mert a mai szomorú visszonyok között ez arra mindjobban rászorul. Nem gúny e hogy míg országszerte a kisipar pártolását hangoztatják, addig másrészről a t cikkíró egy fontos kisipari ág, a mohácsi malom­ipar tönkre tétele mellett tör lándsát? Ha már érdekünkben nincs szava a t cikkírónak, úgy idokolatlanul ellenünk se támadjon, vagy legalább is vegye figyelembe az igazság és máltányosság követelményeit is! Ezt kívánni jogunk van és kötelességünk is saját, jól fölfogott érdekünkben. Több dunai malomtulajdonos 
https://adtplus.arcanum.hu/hu/
1913. március 30-án, húsvéthétfőn megjelent Mohács és Vidékében arról olvashatunk, hogyan borult bele Krosits Sándor búzája a viharos szél következtében a Dunába:
Búza a Dunában
Krosits Sándor molnár­iparos húsvéthétfőn utasította segédjét, hogy 23 métermázsa búzát szállítson ladikon a város alatt, a szigeti oldalon az úgynevezett Ordos dűlőt mosó Dunán levő hajómalmába. Délután egy óra lehetett, mikor a csolnak elindult az innenső partról. De a már reggel óta nyugatról fúvó szél egyik erősebb rohama megragadta a csónakot s a keleti magas parthoz vágta minek következté­ben az fölfordult, s a búza az éppen ott mély vizű Dunába esett. Csak néhány zsákra valót tudtak belőle megmenteni.                                                         
https://adtplus.arcanum.hu/hu/
Mi lett a vízimalommal?
A Mohácsi Hírlap 1914. március 29-i számából kiderül mi történt vele:
Pusztító vihar 
Három malmot s egy propellert elragadott a szél 
Kiöntött a Bég patak s elborí­totta a Velencze városrészt. A péntekről szombatra virradó éjjelen rettenetes vihar pusztított a vármegyében de különösen Mohácson. Egész éjjel  esett az eső a házak  tetejét pedig folyton tépdeste a sivító szél. Alig töltötte valaki álomba merülve az egész városban az éjszakát a vihar folytonosan zúgott rázott ajtót ablakot az utcákon pedig egymás után szakítgatta le a cégtáblákat, melyek vasrudakon függtek a boltok ajtai fölött. Itt ott kidöntötte a keríté­seket, kapukat másutt pedig egész épületré­szeket döntött halomra.
Az éber vagyonőrök
Valóságos istenkísértés volt az utcán járni ebben az Ítéletidőben, vagyonőreink azonban mégis oly lelkiismeretességgel telje­sítették a szolgálatot, mint máskor. Rió János a leszakított cégtáblákat szedte össze és be­szállította a községházára. Ez alatt a Duna parton Harci István és Paddi János vagyon­őrök még a vihar üvöltését is túlharsogó re­csegés-ropogásra lettek figyelmessé.
Malmok az ár sodrában
A vagyonőrök a folyóhoz siettek, s ekkor látták, hogy a szél kiszakította a Kateller Mihály vízimalmát mely sebes iramban szá­guld alá, összeütközik a Krosits Sándor mal­mával, majd magával rántja a Szokody Árpá­dét is. A három malom szédületes gyorsaság­gal rohant lefelé a vízen miközben összeüt­köztek a II. Lajos csavargőzössel s azt hajó­hidastól magukkal rántva úsztak tova, majd az egyik neki ment a  M. F. T. R. kikötőjé­ben veszteglő Garam nevű vontató gőzösnek és bezúzta az elejét, egy gerenda áttörte a kapitányi fülke ablakait és összetörte az összes ablakokat. A vagyonőrök pillanat alatt  átlátva a rettenetes helyzetet, hisz a malmokban tartózkodnak rendszerint a molnárok is, a vízbe ugráltak, elfogták a malmok köteleit s a benne levőkkel együttesen partra von­szolták úgy a Szokody mint a Kateller féle malmokat és a propellert. Egyedül a Krosits féle malom volt menthetetlen, mert ez léket kapott és elsüllyedt. A vagyonőrök e szép cselekedetükkel valóban érdemet szereztek a közönség foko­zottabb támogatására. Méltányos volna, ha ezt  a kezdet nehézségeivel küzdő vállalatot a köz­ség is megfelelő pártfogásba venné, annál is inkább, mert mindig a közrend és közbizton­ság érdekében járnak el, dacára annak hogy semmi ellenszolgáltatás nem vár reájuk.
https://adtplus.arcanum.hu/hu/
A következő képeken a baleset helyszínét láthatjuk és a gőzhajókat, melyekkel összeütköztek a malmok:
Egy múlt századi hagyomány is kapcsolódik a vízimolnárokhoz:
Nepomuki Szent János a vízen járók, a folyók, hidak, hajósok, halászok és vízimolnárok védőszentje.
Mohács hajósai, halászai, az egykori vízimolnárok utódai máig ápolják a szent legendáját és őrzik a kultuszához kapcsolódó múlt századból eredő hagyományokat. A látványos ünnepélyt május 16-án tartották, eleinte csak a vízimolnárok ünnepelték, mára az egész környékről érkeznek a programra: Sötétedés után a helybéli "vízen járók" fáklyákkal kivilágított és feldíszített hajóikkal a Sokác-révtől végigereszkednek a Duna városi szakaszán, közben vízre bocsátják az apró fényű úszógyertyákat, az úgynevezett Jánoskákat, majd ezt követi a tűzijáték.
A 14. század második felében élő Nepomuki Szent János IV. Vencel cseh király feleségének gyóntatója volt, mivel a király követelésére sem szegte meg gyónási titoktartási kötelezettségét, az uralkodó a Moldva vizébe vettette.
Kultuszát számos magyar településen ápolják, szobrai patakok, folyók, vagy a rajtuk átívelő hidak közelében állnak.
img_20170710_153729.jpg
A képen a mohácsi Nepomuki Szent János szobor látható a Halászcsárda és a Belvárosi Plébánia templom között. 1743-ban állították fel a város első köztéri szobraként, jelenlegi helyére 1945-ben helyezték.
A szobor közelében található a ház is, amit 1910-ben építettek ükszüleim, arra a sarokterületre, amin már több mint 150 éve élnek őseim.
Mamám itt élte le szinte az egész életét, én nyaranta töltöttem itt néhány hetet gyermekkoromban, de most is fontos nekem, nagyon szeretném, ha még további generációk is megismerhetnék a történetét, láthatnák, lakhatnának benne és tudnák, hogy egy régi dunai mesterség emlékét őrzi.

A bejegyzés trackback címe:

https://oskutatas.blog.hu/api/trackback/id/tr8914609966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csernyánszky Pál 2019.02.09. 11:04:51

www.antikvarium.hu/konyv/zsamboki-zoltan-riccardo-bacchelli-malom-a-po-vizen-i-iii-72371

Ezt a regényt ismered? Ugyanerről a foglalkozásról (vagy inkább életformáról?) szól.

Nándor Csala 2019.02.09. 11:08:26

Mohácsi, Duna melletti gyerek vagyok így a 67.-ben is. Az utolsó képen a Krosicsék háza, onnan 50 méterre laktam a Duna utcában. Érdekelne, hogy Te ki vagy? Mikor jártál Mohácson gyermekkorodban? Az 1950-es évektől ismerem a házban lakókat napjainkig. Kiváló az írás, szuperek a képek, gratulálok, egyben nagyon kíváncsi vagyok Rád!

Őskutatás 2019.02.09. 11:27:29

@Csernyánszky Pál: Kedves Pál! Nem ismertem a regényt, köszönöm, hogy ajánlottad!

Őskutatás 2019.02.09. 11:33:35

@Nándor Csala: Tavaly nyáron találkoztunk egymással, amikor ott nyaraltunk és becsöngettél, kérdezted mi van a mamával, apuval. Szoktak emlegetni, ismerős volt a név: "Csala Nándi" 1990-es években nyaraltam ott, és a mama halála óta többször is költöztünk le pár napra, hétre oda. Nagyon szeretek ott lenni! Köszönöm a gratulációt! Schneider Aliz

David Bowman 2019.02.09. 13:07:46

Soroksáron megnézhetsz egy működő hajómalmot.

Nándor Csala 2019.02.09. 13:19:55

@Őskutatás: Köszönöm, nagyon örülök az itteni találkozásnak...is!

balazsj. 2019.02.09. 14:58:49

A témával kapcsolatban olvasnivaló: Kuczy Károly: Vízi élet, népi hajózás Foktőn, 1976, Danis György: Foktő 2002 95. oldal, Fehér Zoltán: Bátya életrajza 1996.

Őskutatás 2019.02.09. 15:09:16

@David Bowman: Mindenképp megnézzük majd a családdal!

Őskutatás 2019.02.09. 15:18:30

@balazsj.: Köszönöm, megpróbálom beszerezni!

Billy Hill 2019.02.10. 19:14:48

Eszéken is építettek egy replikát a Drávára, kábé az állatkerttel szemben.

Tranquillius 2019.02.11. 12:22:32

@Őskutatás: Soroksáron nem tudjátok megnézni, Ráckevén van. :) dunaiszigetek.blogspot.com/2012/05/ujra-orol-hullamsirba-merult-hajomalom.html
Soroksáron a Molnár-sziget őrzi a hajómalmok emlékét.